Kerekezés a hegyen

Zsolt volt olyan kedves és megengedte, hogy a róla készült fotókat közzétegyem az oldalamon. Én csak csodálni tudom azokat az embereket, akik rengeteg időt töltenek el intenzív testemozgással. Intervallum edzés, ahogy Ő nevezte. Egymás után többször hegyre fel és hegyről le. Nem tudom hányszor kell ezt az utat megtenni. Mi az utolsó körben találkoztunk és nem tűnt úgy, hogy nagyon el lenne fáradva. Persze lehet, hogy csak én láttam így.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

IV. Kárpát-medencei ifjúsági szabadtűzi főző-, sütő-, és süteménykészítő verseny.

2016.09.24.-én Gyálon került megrendetésre a IV. Kárpát-medencei ifjúsági szabadtűzi főző-, sütő-, és süteménykészítő verseny. A peremvárosi horgásztó adott otthont ennek a rangos eseménynek. Ebben a festői környezetben főzhettek, süthettek fiatalok és kevésbé fiatalok.

 

Igen jó hangulatban zajlott a versengés. A tó partján felépített sátrak körül lobogtak a tüzek, mindenki serényen készítette saját remekét.

 

 

Közben a mesterszakácsok a házigazdával egyetemben türelmesen vártak, hogy elkészüljenek a finom étkek.

Verseny III -10.jpg

verseny-iii-14

 

Nem sokkal később elérkezett a pillanat. Elkészültek és el is indultak, hogy megmérettessenek. Álltak a zsűri előtt megszeppenve, egyik lábról a másikra dőlve, idegesen és reményekkel telve. Az itészek pedig mindenkinek elmondták a véleményüket. A jót is, meg a rosszat is.

 

Annak érdekében, hogy helyes döntéséket hozhassanak, mindent meg kellett kóstolni. Jött is egyik csapat remeke a másik után. Torta után pörkültöt, sütemény után levest ettek és fordítva. Mindent, minden után. Aztán már csak az eredményhirdetés volt hátra.

A zsűrit a szabadtűzi lovagrend tagjai adták.

 

 

 

 

Dinnyésen jártunk

Dinnyés egy kedves kis falu a velencei tó közelében. Él itt egy ember, Alekszi Zoltán aki a kertjébe nem répát meg kaprot, hanem várakat ültetett.

_IMG3321

Magyarország várait, erősségeit építette meg lekicsinyítve. Hazánk eredeti határait egy kikövezett sétány jelképezi és ezen belül helyezkednek el a pontosan betájolt és elhelyezett alkotások. Sajnos erről nem készülhetett kép, nem volt olyan magaslat, ahonnan rá lehetett volna látni az egész területre. Talán majd egyszer egy repülő sárkányról.

_IMG3326-Edited

Kőből, fából, kapuval és ablakokkal, a falakon közlekedővel és létrákkal.

_IMG3317

Sajnálatos módon ottjártunkkor már meglehetősen fáradt voltam és elmaradt a várak címkézése, így jelen pillanatban nem tudom a képek alá írni, hogy mit is láthatunk. Ezt a hiányosságot idővel pótolni fogom, ígérem.

_IMG3314

Aki arra jár nézze meg, mert sehol máshol nem látni ilyet.

Várható programok 2016-ban:

Augusztus 20. Esti kivilágítás (sötétedés után, másfél órán keresztül)
Szeptember 24. Esti kivilágítás (sötétedés után, másfél órán keresztül)
Október 22. Esti kivilágítás (sötétedés után, másfél órán keresztül)
Október 23. Lovagi nap (kezdés14 óra)

 

Aeropark Budapest

A Liszt Ferenc repülőtér mellett található a repülőgép múzeum, hivatalos nevén az Aeropark. Autóval könnyen megközelíthető, a belépőjegy árában benne van két óra parkolás is. Ez lehet sok, de lehet kevés is, attól függ, mennyire érdekli az embert a régi repülőgépek világa.

Gyönyörű formák...

Csodaszép vasak vannak kiállítva, egyik jobb, a másik rosszabb állapotban, de a többségükben körül lehet nézni és némelyik gép pilótafülkéjébe is be lehet menni. Az ember ott ül a pilóta székében és máris elragadja a képzelete, elképzeli milyen is lehetett anno a repülés ezekkel a madarakkal és már száll is a szelek szárnyán.

Felszállásra készen

Közelről nem is tűnnek olyan nagynak mint ahogy a képzeletünkben létezik.

Ma már csak pihen szépen csendesen...

Az jutott az eszembe amikor ott jártam közöttük, hogy azért a repülés egy igen nagy varázslat. Természetesen a dolog fizikájával tisztában vagyok, na de azért mégis. Ilyen hatalmas vasak, arányaiban kicsinek tűnő légcsavarokkal szerelve, számomra mindig egy csodával felérő élmény.

Aeropark
Iljusin Il 18

Álljon itt a sor végén a kedvenc képem. (Sajnos nem volt kiírva a gép típusa. Ha valaki tudja írja ide kommentbe nyugodtan, szívesen venném a segítséget.) Javítás: a képen egy Iljusin IL 18-as repülőgép látható. Köszönöm az Aeropark segítségét.
Összességében egy nagyon jó nap volt. Arra kell csak vigyázni, hogy ne lépjük túl a két órát, mert akkor nagyon sokat kell fizetni a parkolásért. Nekem a fél óra plusz került ötszáz forintba. Ez egy kis üröm az örömben, de ez legyen a legkevesebb. Aki  szeret a gépmadarak között mászkálni, annak csak ajánlani tudom.

A legújabb trend, hogy aki ápolással foglalkozik, már nem nevezhető ápolónak. Ettől ők még annak tartják magukat és teszik a dolgukat. 

Érdekes dolog ez. Pár hónappal ezelőtt tele volt a sajtó ezzel a témával. Cikkek sorozata született, hogy az ápolókat ne hívjuk ápolónak, mert az megalázó a betegre nézve. Olvasni is nevetséges volt. Szerettem volna belinkelni ide egy ilyen agymenést, de valami csoda folytán egyet sem találok. Úgy tűnik meggondolták magukat, vagy felébredtek lázálmukból. Szerencsére! 

​ Szipál Márton emlékére

 

Személyes élményeim alapján
Martin és én 1924. május 8-án született Szolnokon, Szipál Márton udvari fényképészmester fiaként. Gyermek- és ifjú korát Debrecenben töltötte. Saját elmondása szerint egész gyermekkorában szinte csak a fényképészet rejtelmeiről mesélt neki édesapja, amit ő nagyon nem szeretett. Ellenben nagyrészben ennek köszönhette későbbi sikereit. Amikor 1946-ban megnyitotta első üzletét Debrecenben, édesapja jó darabig meg sem látogatta, azonban egyszer mégis benézett hozzá. A küszöböt átlépve a következő párbeszéd hangzott el:
– Hát ezt meg honnan tanultad? – kérdezte az apja.
– Hát tőled! – mesélte egyszer Martin.
– Kis korom óta minden nap csak azt hallottam tőled, hogy ez formában van, ez nincs formában, ez egy jó beállítás, ez pedig pocsék még a moziban is.
Akaratlanul is megjegyeztem mindent. Elmondása szerint tudását nagyrészben apja tanításának, sikereit pedig kivételes szerencséjének köszönhette.
1956-ban egy hirtelen jött ötlettől vezérelve első feleségével és barátaival elhagyták az országot. Több honfitársunkkal egyetemben ő is az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Itt előbb egy fotósboltban volt segéd, ahol nem túl sok pénzért dolgozhatott. A nyelvet sem nagyon beszélte. A tulajdonos, miután felismerte benne a lehetőségeket, felajánlotta neki, hogy ha megtanul kétszáz angol szót, jelentősen felemeli a fizetését. Martin meg csak tanult és tanult, éjszakákon át.

Nem sokáig volt alkalmazott, tehetségére hamar fény derült és így megnyithatta saját műtermét. Hollywood tárt karokkal várta. A Sunset Boulevard legdrágább részén volt üzlete, ahová számtalan filmcsillag járt egy jó portréért. A cégéren csak ennyi állt: MARTIN. Említett egyszer egy esetet még a kezdeti időkből, amikor a véletlen szerencse úgy hozta, hogy John Wayne színészlegendával fújta össze a szél.

– Lefényképezhetem, Mr. Wayne? – emlékezett Martin az esetre. – De nem úgy mint cowboy, hanem mint gentleman.
John Wayne felháborodottan kérte ki magának.
– Én kérem egy GENLEMAN vagyok!
Martin elnézést kért mert rájött, valószínűleg rosszul fejezte ki magát a gyenge angol tudása következtében. Majd mikor ezt megbeszélték, elkészült a fénykép, ami a saját honlapján (martinszipal pont com) megtekinthető, számos más csodás, híres alkotásával együtt.

Márton, vagy Martin? A válasz végtelenül egyszerű: a Martin nevet könnyebb volt bevezetni a művészvilágba mint a Mártont az államokban.

Megkapó, magával ragadó stílus, kellemes humor és hatalmas tudás, közvetlenség jellemezte. Megtiszteltetés, hogy ha csak egy kicsit is, de ismerhettem.
2016. április 26-án otthonában érte a halál. Egy nagyszerű emberrel lett kevesebb a világ.
Nyugodj békében, Martin.
A fotó a D1 fotostudióban készült. Fotográfus: Kiss György
Martin és én